Magzatbabák emlékhelye

Magzatbabák emlékhelyéről
„Jöttél, s mentél nesztelen,
Föld vendége perc ideig.
Honnan? hová? csak sejtelem –
Az Istentől az Istenig.”
(Ludwig Uhland)

„Talán a legméltatlanabbul kezelt gyász a babaelvesztés gyásza. Amióta világ a világ, asszonyok ezrei veszítik el várva várt kisbabájukat a várandósság, vagy a szülés során. Ez a közös asszonyi sors azonban rejtve marad, kevés szó esik róla, és mindaddig, amíg magunk is nem válunk egy ilyen szomorú veszteség átélőjévé, nem is tudjuk, milyen csapás lehet ez egy nő életében.” – írja Singer Magdolna gyászterapeuta.

A mi kultúránkban a halál tabu, így a várt, de mégis elvesztett babákat gyászolni, róluk megemlékezni sem lehet méltóképpen, holott az őszinte kibeszélés, a közösség elfogadása, a meghallgatás gyógyít, és a környezet támogatása megtartó erejű. A legfontosabb pedig, ha tudhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül.
Szociális munkásként és érintett anyaként is azt gondolom, hogy az idő előtt távozott babákat, akiket eltemetni nem lehetett, ugyanúgy el szabad, és el kell gyászolni. A mindenáron való felejtés, a tagadás hosszú távon nem segít, akár sok évvel később is okozhat testi-lelki tüneteket. Az emlékezés fájdalmas, de mint a seb, amit fel kell tárni ahhoz, hogy ki lehessen tisztítani, össze lehessen varrni ahhoz, hogy meggyógyulhasson – még ha a heg örökre ott marad is…
Hiszek abban is, hogy az elveszített kisbabát számon kell tartani, és szabad róla méltó módon megemlékezni. Csöppnyi helyét a családban nem tölthetik be sem az előtte, sem az utána érkező testvérek, őt nem helyettesíthetik, és nem is ez a dolguk.

Magyarországon az utóbbi években egyre több magzatgyermek emlékhely létesült. Nagytarcsán egy ilyen emlékkő létesítése lehetőség lehet arra, hogy legyen egy gyertyagyújtásnyi közösségi hely a környéken élők számára, amely segít feldolgozni a meg nem született gyermek elvesztését.

A magzat emlékhelynek semmiképpen sem célja a szemrehányás vagy ítélkezés. Az elfogadás és befogadás jegyében szeretnénk megvalósítani, segítve az itt élőket, hívogatva a Nagytarcsára érkezőket, példát mutatva a rólunk értesülőknek.

Az emlékkő esély arra, hogy egy gyertyagyújtás erejéig letehessük a terhet, és úgy érezhessük, hogy méltó módon állítottunk emléket azoknak, akiket vártunk, akik ugyanúgy a gyerekeink voltak, és akiket mindig szeretni fogunk.

A nagytarcsai képviselő testület az emlékhely létesítését engedélyezte, és megtaláltuk számára a helyet is a temetőben. Nagytarcsai magánszemélyek adakozásának köszönhetően – amiért nagyon hálás vagyok – egy szobrászművész kezei alatt már készül a kő.
Minden év március 25-e a magzatgyermekek világnapja – csodálatos lenne, ha addig megvalósulhatna.

A gyászfeldolgozásban segítséget többek között a következő oldalakon lehet kapni: www.gyaszportal.hu, www.singer.hu, www.gyogyulasagyaszbol.hu.

Zavicsa-Varga Viktória, Nagytarcsa